Ismét elérhetők az emagramok és hodográfok a Modellek menüpont alatt. Ráadásul az amerikai tornádóvadászat ideje alatt az USA több - potenciálisan viharvadászatra alkalmas - nagyvárosára is készítünk számításokat.
Ogallalából május 8-án délelőtt indultunk el a K-Nebraskában található York irányába, egyelőre az tűnt a legjobb helynek. Abban bíztunk, hogy az É-D-i irányban keresztülhúzódó nedvesség-tengelyen az elég erős záróréteg ellenére is ki fog pattanni valami jófajta szupercella. A több ezer J/kg-os CAPE és az alacsony szinten nagyot forduló, elég hosszú hodográf adott volt hozzá, de sajnos a nedvességgel gondok adódtak, még a délután derekán is csak 30-40%-nyi relatív páratartalmat lehetett mérni.
Az USA közép-nyugati síksága felett egy magassági gerinc található, ami kelet felé helyeződik át a nap folyamán. Ehhez minden szinten melegadvekció társul, ám meglehetősen száraz levegő áramlik D-DNY felől. Kissé nyugatabbra egy talajmenti ciklonális mező helyezkedik el. Oklahoma, Kansas, és Texas középső részei felett egy dryline húzódik, amely a sivatagi és az óceán felől áramló levegőt választja el egymástól.
Május 6-át egy kis New Mexico-i körúttal kezdtük. A nap elejét máris feldobta egy teherautósofőr, akinek sikerült úgy megkomponálnia a rogyásig pakolt utánfutó limlomjait, hogy a kétfelé messze kinyúló objektumok a félpályás útlezárás jelzőkúpjait sorra felborogatták. Eme tevékenységét oly kitartóan űzte, hogy már arra kötöttünk fogadásokat, melyik kúp dől el és melyik marad állva.
Így május elején sokunkban merülhet fel a kérdés, hogy mikor érkezhetnek meg az első igazán heves zivatarok? Az eddig eltelt időszakot ugyanis finoman szólva sem lehet mozgalmasnak nevezni - legalábbis heves konvekció szempontjából – annak ellenére, hogy pár érdekesebb fotó és videó már napvilágot látott nem mezociklonális tubákról, tornádóról, jégesőkről, felhőszakadásokról, illetve érdekesebb felhőformákról is (ezek erőssége és mérete valószínűleg nem haladta meg a heves időjárás események kritériumait, legalábbis nem tudunk róla).
Az időjárási szempontból teljesen eseménymentesnek ígérkező napot kihasználva május 5-én meglátogattuk az amerikai viharkutatás és előrejelzés alfáját és omegáját jelentő National Weather Center-t (NWC) az oklahomai Norman-ben. Itt található a Storm Prediction Center (SPC) is, ahol pl. az egész USA-ra kiterjedő konvektív előrejelzések készülnek. A komplexum olyannyira a világ legtornádósabb pontján található, hogy volt rá példa, amint az épület tetején lévő kilátótermekből sasolták az arcok, amint a szomszéd utcában borogat a forgószél.
A pénteki napon is hasonló időjárási helyzet várható, mint tegnap.
A hidegfront továbbhalad az Államok keleti része fölé, mögötte hűvös, viszonylag alacsony nedvességtartalmú légtömeg áramlik Észak-Amerika felett, a tegnapinál is alacsonyabb labilitást produkálva.
Természetesen csak fényképezőgéppel, de tény, hogy volt mire lőni. A május 4-i, Wichita Mountains Wildlife Refuge vadrezervátumban megejtett kirándulásunk során először a Mount Scott tetejére mentünk fel, ahonnan pompás kilátás nyílt a környező tájra. A hegy mellett közvetlenül a Lake Lawtonka víztükre csillogott, a távolban pedig itt-ott a prériből kimagasló hegyek tarkították a látképet. A sziklák között figyelmesen kellett járkálni, mert a mindenféle veszélyes csúszómászó jószágok errefelé nem ritkák.
Észak-Amerika középső részei fölé egy magassági teknő helyeződik, ehhez kapcsolódóan a Mississippi folyó völgyén egy hidegfront vonul keresztül. A légköri feltételek csekély mértékű labilitást engednek meg, és a szélnyírás sem lesz számottevő ezen a területen.
Na kéremszépen ajtótól ajtóig kb. 22 órás utazással meg is érkeztem Oklahoma Citybe (OKC), éppen a város legjobb pizzáját eszem - legalábbis a cég így hirdeti magát. Remélem ez nem igaz, mert akkor ínséges 3 hétnek nézek elébe :)
