Leggyakrabban a szupercellás zivatarokban, a feláramlás alapjánál, ahhoz csatolódva gyakran egy alacsonyabb felhőalappal rendelkező képződmény, ami a zivatar szívóerejének köszönhetően jön létre: a feláramláshoz szükséges levegő egyre nagyobb része a csapadék által lehűtött nedves régióból származik. Ez a hűvös, nedves levegő aztán a feláramlásba kerülve alacsonyabb szinten telítődik és csapódik ki környezetéhez képest. Falfelhő nemcsak szupercellákban jelenhet meg, így ha falfelhőt észlelünk, még nem feltétlenül szupercellát látunk.
