Március 10-én még aktívan él az emberben az előző szezon emléke, és csak ácsingózik az előtte álló zivatarszezonról.
De nem 2023 ban! Hihetetlen korán aktív lett a légkör, egy közeledő markáns hidegfront miatt. A front előterében már napokkal korábban is erőteljes melegadvekció zajlott. Meleg, párás, labilis levegő érkezett délnyugat felől. Március 9-én a labilis levegőben és egy gyenge hidegfrontnak köszönhetően, záporok zivatarok alakultak ki az ország déli felében. A száraz levegőben sajnos csak kűzdés volt számukra az életben maradás. Szintén 9-én az esti órákban (amikor is már több nedvesség állt rendelkezésre), erőteljes feláramlások jelentek meg Kaposvártól keletre. A hidegfrontnak köszönhetően a magasabb légrétegekben erőteljes északnyugati áramlás miatt, jelentősen megnőtt a szélnyírás. A konvergencia mentén zivatarok jelentek meg, melyek közül az egyik, szupercellává fejlődött.
Még az éjszaka folyamán, ismét a délnyugati áramlás lett a domináns. 10-én a reggeli órákban intenzív záporok alakultak ki a Duna mentén, Mohács térségében.
"Átnyálazva" a modelleket arra jutottunk, hogy érdemes nekivágni a napnak. Pláne úgy, hogy nem is kellett messzire menni. Persze már napokkal korábban is látszott, hogy érdemi konvekció lesz, de az aznap reggeli gfs frissítés tette fel az i-re a pontot.
A déli órákban térségünkben kialakult néhány lencsefelhő, mely biztató jel volt. Nem sokra rá, erőteljes gomolyfelhő képződés kezdődött a Dunántúl keleti feleben. Megfelelő nedvesség mellett, 300-500 J/kg-os labilitás állt rendelkezésre, valamint a markáns hidegfront előterében lévő konvergenciák, és örvényességi mezők segítették a feláramlásokat.
A csapat nagyrésze még dolgozott, de jómagam (P.Péter) és egy vendég (T.Réka) útnak indúltunk.
Káloz felé vettük az irányt, mivel a radarkép alapján pont egy zivatarcella tartott abba az irányba. Alig 30 perces út után, már a távolban meg is pillantottunk egy LP szupercellához erőteljesen hasonlító képződményt. De mivel a szélnyírás mindössze 12-15 m/s volt, helikalitás pedig szinte 0, nagyon kérdéses volt, hogy valójában mit is látunk.
Maga a cella alig mozdult. Földúton további 3-4 km-t tettünk meg a feláramlási alap felé. Mire odaértünk, szinte teljesen szétoszlott.
A cellától alig 2-3 km-re megálltunk, és vártuk hátha történik még valami. A megérzés jó volt! Villámgyorsan új erőre kapott a cella.
Alig 10-15 perccel azután, hogy megálltunk a semmi közepén, már villámok cikáztak. Egy új csapadékmentes feláramlási alap jött létre, ami szemmel láthatóan elkezdett rotálni.
Mindezek után már csak hab volt a tortán, ahogy a csapadékmentes feláramlási alap ketté vált és 2 db LP szupercella volt ott az orrunk előtt.
Mindeközben B. Beáta sem tétlenkedett! Nagyvenyim határában, szemből sikerült megpillantania az egyik szupercellát. Eközben a másik a csapadék mögé bújt.
A "sokkból" felocsudva, Székesfehérvár, majd Agárd irányába tartottunk. A hátunk mögött lassan szétoszlottak a szupercellák. Velencei tó partján sikerült beérni egy pompás zivatart. Az oldalában Undulatus Asperatus felhők, és egy peremfelhőt sikerült még lencsevégre kapnunk.
Ahogy távolodott a zivatar, még néhány halk morajlás kísérte. Ezután mi is hazatértünk. Köszönjük a figyelmet!
