Viharvadászat, tornádó, zivatar, jégeső, radarkép, időjárás, villámlás

Várakozásokkal teli, szép szombati napnak indult 2010.07.03 –a.
Devilstorm21 barátommal, előtte 1-2 nappal már latolgattuk a zivataresélyeket, de nem ez tűnt az év nagy dobásának.
A modellek a heves zivatarok egyik alap összetevőjét, a szélnyírást elég stabilan adták főleg a keleti országrészre. Ez tehát kecsegtető volt. Ugyanakkor a CAPE (a felhalmozódó potenciális energia) nem nagyon kényeztette a látóizmainkat, és a nedvesség is elég határon mozgott. Ez utóbbi esetében biztatónak tűnt, hogy a héten ennél némileg kedvezőtlenebb nedvességi viszonyok mellett is ki tudott a légkör préselni magából néhány zivatart. Tehát a legnagyobb kérdés az maradt, hogy megfelelő szinkronban képes-e együtt dolgozni a szélnyírás a labilitási paraméterekkel ahhoz, hogy kialakuljon a zivatarok legveszedelmesebb, de egyben leggyönyörűbb típusa: a szupercella.
A 800-1000 J/kg értéket felvevő CAPE az igen válasz irányába nyomta a mérleg nyelvét, de még izgalmasabbá vált a helyzet, amikor szombat reggel a GFS modell emelte a tétet, és megnövelte kb. 1300 –ig a felhalmozódó energiát. Ez az érték a 15-20 m/s –os szélnyírással együtt elég optimálisnak tűnt szupercellákhoz. Az igazság az, hogy ez a tényező, valamint a késő délelőtt már kipattanó 1-2 zivatar a Duna-Tisza közén, és a Tiszántúlon, eldöntötte számunkra a nap további menetét. Nálam pl. ez azt jelentette, hogy elnapoltam a túlórát a munkahelyemen, ami miatt „iszonyat csalódott” is voltam. ;) :)

13:00-kor egy kis konzultációt követően úgy döntöttünk, hogy Zagyvarékas irányába indulunk el. Negyed óra elteltével a 32. számú főút Rékast elkerülő szakaszán letáboroztunk és egy északról érkező folyamatosan fejlődő zivatart figyeltünk meg. A lenti videó első time-lapse részlete, valamint a készült fotók jól mutatják a multicellás jellegét a viharnak, ahogy épülnek szépen egymásra a cellák.

Viszont ez a zivatar a későbbiekben vélhetően szupercellává alakult. Gondoljuk ezt részben a falfelhő kialakulása, a cella közel 2 órás életben maradása, a felhőalap rotálása, valamint a helyszínen történő vizuális észlelések alapján.

14:00 magasságában a figyelmünk a Borsod megye felől közeledő HP szupercellára összpontosult. A radarképek alapján az életben maradó jobb oldali cellának a  pályája a Bükk-Heves-Szolnok tengelyre volt tehető, ezért, hogy a rendszer nyugati, viszonylag száraz oldalán maradjunk, Zagyvarékasról a Jászladány-Jászkisér-Jászapáti vonalon indultunk tovább. (Egy gyors megjegyzés: Jászladányon átutazóban a községben épp falunapot tartottak, amit a korábban nyomon követett vihar kissé elmosott…”szerencsére”…a későbbi eseményekre nézve ennek fontos jelentősége volt)
Jászkisér után nem sokkal az északi égboltot lassan elfedő és elsötétítő „borsodi” szupercellától nyugatra egy váratlanul előtűnő zivatar körvonalai rajzolódtak ki.
15:00 óra tájékán Jászapátira beérve majd kissé kelet (Heves) felé haladva a 31. sz. úton egyértelművé vált, hogy ez a kisebb vihar egy LP szupercella. Struktúrája impozáns látvány nyújtott:

   

A későbbiekben viszont a közénk kerülő intenzív esőfüggöny gyorsan eltakarta a kicsikét: 

 


Az események ekkortól kezdtek felgyorsulni, ugyanis észak-kelet felől már-már éjszakai sötétség közeledett. Öt perc sem telhetett el, amikor az égi színház függönyei széthúzódtak és mögüle előtűnt „Ő”

Néhány kilométert tovább haladva Heves felé a szupercella gigászi falfelhője egyre jobban kivehetővé vált:

Ekkor be is húztuk a féket, mert úgy gondoltuk itt, kb. a két cella között jó helyünk lesz a megfigyeléshez, míg ha sokkal tovább mentünk volna, lett volna baj…
… a későbbi kárfelméréskor készült képek is erről tanúskodtak…

…valamint félelmetes volt látni, mi ment el előttünk hihetetlen sebességgel: nem nagyon bántuk, hogy mindezt páholyból, nem pedig magán az események színpadán figyelhettük meg.
Sajnos az eső még itt is többször záporozott, így a fényképezés is igen nehézkes volt. Mindezek ellenére kiváltságosnak éreztünk magunkat, hogy a két vihar között állhattunk:

A szupercella szinte egy karnyújtásnyira volt tőlünk. Gyönyörű fractusokat figyelhettünk meg, amik elképesztő sebességgel emelkedtek, majd épültek be a felhőalapba. A falfelhő szinte „centikre” (500-1000m) haladt el az orrunk előtt, mohón szívva magába az arcusokat:

A falfelhő és fractusainak erőteljes vertikális(!) tengelyű örvénylésének láttán az állunk leesett (lsd videó). Én ekkor éppen Dom metnetes észlelővel beszéltem telefonon pár szót, aki szintén vadászott erre a szörnyetegre nem messze tőlünk, s a látványtól földbe gyökerezett lábakkal és dadogó hangon próbáltam nagyon gyorsan bocsánatot kérni tőle, hogy most le kell tegyem a telefont, mert meg kéne keresnem az államat. Ez a leglátványosabb rész pár percig tartott csupán és szinte még fel sem eszméltünk, amikor máris a hátoldali leáramlás csapadékában (az RFD-ben) találtuk magunkat. Egy gyorsvonat sebességével tört ránk a jég és a 100km/h körüli szél. Üldözőkből így lettünk egy pillanat leforgása alatt üldözöttek.
Menekülés közben leszakadó faágakat röpített a szél elénk az úttestre, de szerencsénkre néhány száz méter megtétele után már kint is voltunk a veszedelemből. A falfelhő a maga köré tekert csapadék hatására gyorsan eltűnt és haladt tovább Jászladány(!) felé, ahol szomorú módon hatalmas pusztítást végzett. A képek a vihar után kb. két órával készültek, úton hazafelé. (megjegyzés: öröm az ürömben, hogy a korábbi felhőszakadás az emberek nagy részét hazatérésre késztette, ezáltal „megakadályozva” az esetlegesen bekövetkező tragédiát, ennek ellenére 3 embert szállítottak kórházba. :( )

Sokkal több képet a polgárőrök és rendőrök sűrűjében nem akartunk készíteni, az interneten viszont bőven vannak fotók a tragédiáról. Az időjárás kegyetlen szeszélye, hogy sem a település előtti, sem az utáni kilométereken nem láttunk közel akkora pusztítást sem, mint ami a faluban történt. A fenti képek már úton hazafelé készültek. Előtte egy frissítőre megálltunk Hevesen, ahol a későbbiekben egy kisebb zivatar még kipattant: ekkor készült ez a kép:

Összegzés: 4. viharvadászatunkat Devilstormmal (az első kettő inkább próba és próbálkozás volt, mintsem igazi vadászat) igen sikeresnek könyveltük el. Jó döntéseket sikerült jókor hoznunk, és nem kevés szerencse is társult mellénk. Sajnos Jászladány ezen a napon nem volt ilyen szerencsés. Megdöbbentő volt látni a pusztítást. :(
Annak viszont örültünk, hogy szép zivatarokat sikerült megörökítenünk, valamint igazán közelről megtapasztalhattuk egy heves zivatar igazi erejét úgy, hogy közben nekünk nem esett bajunk –ami elég fontos tényező. A forgó, arcusokba burkolózott falfelhő valami egészen elképesztő látványt nyújtott.

A nap eseményeit, a nálunk lévő szerény eszközökkel próbáltuk dokumentálni is (ezért elnézést pl. a fényképezőgéppel felvett videó részletek minőségéért)

Köszönet Devilstorm21 barátomnak, aki segítségével nagy mértékben hozzájárult, hogy ez a beszámoló megszülethessen.

Összes kép (diavetítve):

http://indafoto.hu/Neofita/20100703_viharvadaszat_1/slideshow

Videó:

Írta: Neofita, Devilstorm21