kaLman blogja

Péntek reggel utoljára indultam neki a szállásom és a konferencia helyszínéül szolgáló Es Baluard múzeum közötti fél órás, a palmai kikötő mellett vezető sétámnak. Elérkezett az utolsó (csonka) nap, és egy hidegfront révén egyúttal állítólag az ősz is, bár ebből  vajmi keveset lehetett érezni még reggel.

Ez egy könnyedebb etap lesz, állapítottam meg magamban reggel, átfutva az aznapi programot. Ez úgy is lett volna, ha kapásból nem hagytam volna a szálláson a fényképezőgépemet, amivel lehetetetlenné vált a diák megfelelő rögzítése és a mai bejegyzés megfelelő illusztrálása (pár ramaty minőségű telefonos kép készült csupán).

Ismét egy maratoni nap: reggel 9-től este 18:30-ig 15 perces beszédek, rengeteg új magvas gondolat, elképzelés, teória hosszú órákon keresztül. Azon gondolkozom, agyat kéne cserélni, hogy ezt megfelelően bírjam. Vagy csak simán magammal hozni egy helyettest, aki figyel helyettem, míg én kiszellőztetem a fejem, mondjuk strandolás közben. Na de félre a deviáns gondolatokkal, lássuk milyen érdemleges dolgok is történtek.

A második nap kicsit lazábban kezdődött, aztán annál durvábban folytatódott, már ami a mély szakmázást illeti. A délelőtt nagy részében a heves viharok társadalomra gyakorolt hatásáról, néhány nevezetes nagyobb régmúltbéli (értsd 17.

A vasárnapi lazítás után (kilométerek az óvárosban, beletekintés pár istentiszteletbe a gyönyörű templomokban, tapasz és sör egy helyi étteremben, és a nap végén a megérdemelt fürdés a kellemesen langyos tengerben) hétfőn reggel beindult a nagyüzem: egy alagútszerű katakombában megkezdődött a konferencia gerincét adó maratoni előadássorozat (más néven tudományos program).

Október 3. és 7. között kerül megrendezésre immár hatodik alkalommal a Heves Viharok Európai Konferenciája (ECSS) a spanyolországi Palma de Mallorca szigetén, ami a legrangosabb európai összejövetel a témában.

Ma késő este, kora éjjel ellepték a zivatarok a Balatont, igazi villámparádéval megörvendeztetve a víz körül élő, meteorológiát szerető embereket. A modoros bevezető után térjünk is gyorsan a lényegre: szupercellás zivatar haladt el a Balatontól északnyugatra, amit sikerült fényképesen ledokumentálni, köszönhetően az intenzív villámtevékenységnek. Mórickarajzokat, nyilacskákat most senki ne várjon, a tegnapi lecke után tessék felismerni a tipikus jegyeket (nehezítés, hogy itt most falfelhő is van!).

Ma délután csodás szupercellás képződményt sikerült megfigyelnem a siófoki viharjelző obszervatóriumból. Az előrejelzéseknek megfelelően egy délnyugati-északkeleti csapásirány mentén haladt végig a Balaton mentén, és este 6 körül ért Siófokra.