Felhőszakadárok blogja

Az igazán jól sikerült 2010-es szezon után várható volt, hogy 2011-ben már nem leszünk annyira elkényeztetve zivatarokkal.
De természetesen minden évben akad néhány olyan felejthetetlen élmény, amiért érdemes fényképezőgépet ragadni.

2011.08.02 -én, egy szép, dolgos  (éppen itthoni konyha, fürdő stb. festésébe kezdtünk) nap estéjén, kicsit meggyötörten bambultam házunk udvarából ÉNY-i irányba, és lenyűgöző látvány fogadott.

2011.07.20-án délelőtt, a munkahelyről pislogva időnként a radarra, döbbenten láttam, hogy mindössze kb. 30 km-en múlott, hogy az évtized vihara vonuljon át Tószeg felett (Nagykőrösön, szülővárosomban, és egyben Keresztapámék lakóhelyén, igen komoly károkat is okozott).

Konvektív szempontból a július 2-a is ígéretesnek tűnt, ezért úgy döntöttem felmegyek a Bükk-fennsíkra, hogy a környező zivatarokat minél jobb helyről figyelhessem meg. A szombat délelőtt még nem indult túl biztatóan, hiszen útban fölfelé folyamatosan esett az eső.

Szombaton először csak a házunktól nem messze lévő gátról figyeltem, hogyan vonulnak szorgalmasan a záporok, zivatarok tőlem északra  ÉNY-DK irányba, de ekkor még minket nem érintettek, viszont jól lehetett bennük gyönyörködni. Úgyhogy ebéd után gondoltam fotózok kicsit.

Úgy tűnt, hogy a csütörtök éjszaka (2011.06.23) alkalmas lehet megint egy kis villámfotózásra. Szerencsére várakozásaim maradéktalanul teljesültek. Nyugat felöl szép kis squall line érkezett, így ennél a radarképnél autóba ültem, és elindultam nyugatnak.

Ahogyan Neofita írta, éles helyzet hiányában a Felhőszakadárok alakulata most egymástól távol figyeli az időjárási eseményeket. Én jelenleg Miskolcon kémlelem az eget és őszintén szólva nem unatkoztam az elmúlt időszakban. Megszámolni sem tudom, hogy mennyi zivatarcellát követtem nyomon a Bükk magasabb csúcsairól és az Avas kilátóból, melyek közül sok igazán emlékezetes marad.

2011.06.08-án délelőtt, munka közben, egyre erősebben kacsintgattam a radarra, mert egy szép multicellás rendszer közeledett felém:

Olyan gyorsan jött mint egy sebes vonat. Mikor az irodából először kiszaladtam szétnézni, még semmit nem láttam.
20 perc múlva viszont már a következő kép fogadott:

 
 
Nem mertem tegnap elkiabálni, de éreztem, hogy a tegnap éjszakai villámfotózás csak a kezdet. Szerencsére ma éjszaka bebizonyosodott, hogy ezen megérzésem helytállónak bizonyult. Végre bőséges csapadékot is kaptunk (pontosan nem tudom mennyi eső esett, mert még mindig esik…).